fürj A: [1105–1110] ? Fiuree [sz.] [szn.] (PRT. 1: 594); 1138/ firedí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 56); 1211 Fured [sz.] [hn.] (PRT. 10: 506); 1211 ? Furizuelgi [sz.] [hn.] (OklSz. 1. fűrész a.); 1216/ Firu [hn.] (VárReg. 237.); 1395 k. fy̋r (BesztSzj. 1202.); 1559 fuͤr hus (Székely I.: Krón. 19a); 1578 e. főr [✐] (MNy. 82: 103); 1604 Fuͤrjec (Szenczi Molnár: Dict. Ortygomètra a.) J: ’zömök, sötétszürke, gabonaföldeken, mezőkön élő fácánféle madár | Wachtel (Coturnix coturnix)’ Sz: fürjész 1211 ? [hn.] ’fürjre vadászó személy | Wachtelfänger’ (↑); 1808 Fürjéſz ’ua.’ (Sándor I.: Toldalék) | fürjes 1261/ [hn.] (↑) | fürjészik 1510 fyreszny [sz.] (LevT. 1: 2)

Bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Talán a madár hangjának utánzására keletkezett; vö. →fityfirittyel. Hasonló szemlélethez vö. rom. prepeliţǎ; or. пepeпeл; stb.: ’fürj’. A fürj alak szóvégi j-je szervetlen járulékhang.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.