füge A: 1395 k. fige (BesztSzj. 850.); 1416 u./¹ fu̇gènèc (BécsiK. 193); 1595 Feüge (Ver. 36.); 1789 Fuͤgget (NySz.) J: 1 1395 k. ’édes, húsos, apró magvú déligyümölcs | Feige’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’fügefa | Feigenbaum (Ficus carica)’ (BécsiK. 193); 3 [főleg ~́t mutat] 1725–1764/ ’〈főleg állandósult szókapcsolatokban:〉 csipisz, fityisz | mit den Fingern gezeigte Feige’ (NSz.); 4 1838 ’egres | Stachelbeere’ (Tsz.)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (R. vel.) fíga, fíghe [többes szám], (tr.) figo, fī́go, fī́ge, (isztr.) fī́ḳe, fī́gę, – ol. fico: ’füge’ [lat. ficus ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Feige; ang. fig; fr. figue; stb.: ’ua.’.  ⌂  A szó belseji i > ü változás asszimiláció eredménye; vö. →fül, →füst stb., de esetleg a →függ analógiás hatásával is számolni lehet. A 3. jelentéshez vö. ném. Feigen zeigen; ol. far le fiche; stb.: ’fügét, fityiszt mutat’; ezeknek a kifejezéseknek az adott nyelvekben obszcén jelentésük van, míg a magyarban inkább kissé pejoratív. A 4. jelentés metaforikusan jött létre; ehhez vö. még éretlen füge ’egres’  (1585: Cal. 465).

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ fikusz