fúria A: 1585 Furiák (Cal. 443); 1793 Fúria (NSz.) J: 1 1585 ’a bosszú, a düh(össég) istennője; | Rachegöttin’ (↑); 2 1657–1658 ’dühösség | Wut’ (MNy. 68: 339); 3 1805 ’veszekedő, dühöngő nőszemély | wütendes, streitsüchtiges Weib’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. furia ’dühöngés, őrjöngés’, (h.) ’ua.; (elvakult) szenvedély, indulat’, lat. Furia, (h.) Furiae [többes szám]’a bosszú istennője’ [< lat. furere ’dühöng, tombol’]. ≋ Megfelelői: ném. Furie ’a bosszú istennőinek egyike; dühöngő, őrjöngő nőszemély’; fr. furie ’ua.’; stb.