fú ∆ [7/1] A: 1328/ ? Fuhd [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 587); 1395 k. fiw (BesztSzj. 1175.); 1422 u. fuv (Gl.); 1525 k. fw (MNy. 11: 82); 1566 fuac (NySz.); 1666 fuvak (NySz.); 1708 Fú (Pápai Páriz: Dict.) J: ’vadkacsa; egy fajta víziszárnyas | Wildente; Art Schwimmvogel’
Örökség az uráli korból. | ≡ Osztj. (V.) paj ’egy fajta vízimadár’; – szelk. pake, pakke ’csörgőréce’ [uráli *pᴕjɜ ’egy fajta vízimadár’]. A szelk. -ke ~ -kke képző. A magyar v feltehetőleg hiátustöltő az eredeti szó belseji *j helyett; a vokalizálódáshoz vö. →fő¹, →úszik stb.
☞ MNy. 50: 465; TESz.; NyK. 81: 353; UEW. 413; EWUng.UN UEW. № 834