förtelem [4] A: 1495 e. fo̗rtelmes [sz.] (GuaryK. 94); 1519 fertelmeſ [sz.] (JordK. 381); 1527 foͤrtelemnek (ÉrdyK. 532); 1578 fértelmes [sz.] (Bornemisza: ÖrdKís. 112); 1584 foͤrteloͤm (NySz.); 1805 fërtelëm (NSz.) J: 1 1495 e. ’undokság, rút, visszataszító dolog, tárgy, körülmény | Abscheulichkeit, ekelhafter Gegenstand, Umstand’ # (↑); 2 1847/ ’erkölcsi és testi undort keltő személy | abscheulicher Mensch, Scheusal’ (NSz.) Sz: förtelmes 1495 e. (↑) | förtelmesség 1495 e. fo̗rtelmeſſegnec (GuaryK. 8)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A -t műveltető képzőt tartalmazó relatív tő azonos a →fertő tövével. A szóvég -elem névszóképző; vö. kérelem (→kér¹), →szerelem stb. Eredeti jelentése ’pocsolya, dagonya, ahol az állatok fetrengenek’ lehetett. Az 1. jelentés ennek elvont, átvitt értelmű használatából keletkezett. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. →fertő.

☞ Nyr. 40: 297, 68: 88; EtSz.; TESz.; EWUng.→ fertő