fél² A: 1135 ? feled, fele [szn.] (MNL (OL) Dl. 206809); 1138/ ? Feles [sz.] [szn.] (MNy. 32: 57); 12. sz. vége/ feleym (HB.); 1329 Feeleghaz [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ fèl (BécsiK. 214); nyj. fël (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 12. sz. vége/ ’embertárs | Mitmensch, Nächste(r)’ (); 2 1302 ? ’vminek a fele része, vmiből egy rész | Hälfte, Teil’ # (Nyr. 106: 224), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 27); 3 1372 u./ ’oldal | Seite’ # (); 4 1372 u./ ’kapcsolatban álló személyek egyike | Partei, Partner; Gegner’ # (JókK. 12); 5 1519 ’feleség | Ehefrau’ (JordK. 241); 6 1527 ’vidék | Gegend, Landes- od. Ortsteil’ (ÉrdyK. 426); 7 1527 ’vminek a közepe | Mitte’ (ÉrdyK. 555) | ‹mn› 1 1372 u./ ’párosan összetartozó dolgok közül az egyik | einer 〈von beiden〉’ # (JókK. 11); 2 1405 k. ’az egésznek felét kitevő | halb’ # (SchlSzj. 59.) Sz: feles 1138/ [szn.] (); 1541 feles ’páros | paarig’ (Sylvester: ÚT. 1: 82); 1631 ’hitves, asszony; pár, társ | Gattin; Gefährte’ (SzT.); 1888 ’fél részért dolgozó mezőgazdasági munkás | Halbbauer’ (Nyr. 17: 558) | felényi 1604 feléni (Szenczi Molnár: Dict. Seſquioctávus a.) | felez 1708 Felezet [sz.] (Pápai Páriz: Dict.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) pǟl ’vminek a fele; (egyik) oldal’; osztj.  (V.) peḷək ’vminek a fele’, (É.) pēl ’egyik oldala, része vminek’; zürj.  (Sz.) pe̮l ’egy pár egyik fele; vminek az oldala, része’; votj.  (Sz.) pal ’ua.; vminek a fele; táj, világrész; időszak, napszak; fél’; cser.  (KH.) pel, wel ’oldal’, pe·lə ’fél; fele vminek’; md.  (E.) peľ, (M.) päľ ’oldal’, (E.) peľe, (M.) päľä ’fél; fele vminek’; ? finn suupieli ’szájszeglet’ (suu ’száj’), pielos, pielus ’perem, szegély’; lp.  (norv.) bælle ’oldal; fele vminek; összetartozó pár egyik fele’; – jur. peľe ’vminek a fele, darab’; szelk. päläk ’vminek a fele, oldal’; kam. pjel, pēl ’fél; oldal’; stb. [uráli *pälä ’fél; vminek a fele; oldal’].  ≋  Megfelelői: óe. szl. polъ ’oldal, középső rész’; alb. palë ’pár’; stb.  ⌂  A magyarban a szó belseji magánhangzó eredetileg ē volt. A másodlagos 1. jelentéshez vö. or. пoлoвина ’fele vminek’ : óor. пoлoвина, пoлoвинка ’fél ‹a bíróságon, háborúban›’. A 4. és 7. jelentés a 2.-ból, az 5. jelentés az 1.-ből keletkezett.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) féle ’fél liter ‹mint űrmérték›’.

KSz. 13: 263; EtSz.; MSzFE. fél¹ a.; TESz.; Bárczi: HBEl. 21; EWUng. ajtófél, atval, éjfél, ellen-², fél-, fele-, -féle, felekezet, felel, feleség, felesel, felől, félre, fészer, más-, polhák, verő-, vőfélyUN UEW. № 722Nsztfél²; ↪fél-; ↪felényi; ↪feles; ↪felez