franc¹ † A: 1386 ? franch [szn.] (NytudÉrt. 68: 91); 1484 ? Franczws [szn.] (OklSz. francos a.); 1525 Franczws (OklSz. francúz a.); 1575 Frantzokat (Heltai: Krón. 24); 1613 francúz [✐] (SzT.) J: ‹mn› 1386 ? ’francia | französisch’ (↑), 1525 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1 1575 ’francia ember | Franzose’ (↑); 2 1629 ’frank ember | Franke’ (EtSz. 1. franc a.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (h.) Franci [többes szám] ’frank ember; francia ember’, Francus (orientalis) ’frank ember’, Francus (occidentalis) ’francia ember’. Forrása: valószínűleg ófrank * frank ’merész’. ⌂ A franc alak a magyar többes számú (francok < lat. Franci) alakból elvonással keletkezhetett. A francúz változat hosszú szó belseji ú hangjához vö. ném. Franzose ’francia ember’ és ol. (R.) franzóso ’francia ‹mn›’.
☞ EtSz.; MNy. 36: 154; TESz.; EWUng.→ franc², francia, frank¹