flott A: 1842 flott (NSz.) J: ’szabad; fesztelen | frei; ungezwungen’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. flott ’szabad, fesztelen; szabadon úszó vagy lebegő’ [< aln. flot ’úszó ‹mint hajózási szakszó›’]. ≋ Megfelelői: holl. vlot; svéd flott; stb.: ’úszó; élénk, fürge’. Az elvont jelentések a német diáknyelvben keletkeztek; vö. ném. flott leben ’fesztelenül, gondtalanul él’. ⌂ Ma elsősorban a bizalmas nyelvhasználatban él, leginkább határozóraggal: flottul ’gyorsan, ügyesen, akadálytalanul’ (1960: ÉrtSz.); flottan ’ua.’ (1961: HTSz.).