flegma A: 1577 k. Flegmakat (OrvK. 196) J: ‹fn› 1 1577 k. ’nyúlós nedv az emberi testben | zähflüssiger Körpersaft’ (↑); 2 1690 ’hidegvérű személy | kaltblütige Person’ (NSz.); 3 1761 ’rátartiságság | Hochmut’ (SzT.); 4 1790 ’közönyösség, hidegvér | Phlegma’ (NSz.) | ‹mn› 1940–1941/ ’egykedvű, közönyös | phlegmatisch’ (NSz. flegmán a.)

flegmatikus A: 1592 Phlegmaticuſoc (Cisio N3a); 1793 flegmatikusnak (NSz.) J: ‹fn› 1592 ’egykedvű, nyugodt ember | Phlegmatiker’ (↑) | ‹mn› 1592 ? ’egykedvű, nyugodt | phlegmatisch’ (Cisio F4a), 1760 ’ua.’ (NSz.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. phlegma, flegma ’sűrű testnedv’  (h.) ’nyálka, takony; kedélytelenség, hidegvérűség’ [< gör. φλέγμα ’sűrű testnedv’, tkp. ’láng, gyulladás’] | lat.  (h.) phlegmaticus, flegmaticus ’nyálkás’, (ú.), (tud.), (h.) ’hidegvérű, közönyös ‹temperamentum›’ [< gör. φλεγματικός ’nyálkás’].  ≋  Megfelelői: ném. Phlegma, phlegmatisch; fr. flegme, flegmatique; stb.: ’egykedvűség, közönyösség’, ’egykedvű, közönyös’. A görögben a ’forróság’ > ’sűrű testnedv’ jelentésfejlődés azáltal válik érthetővé, hogy némely folyadék melegítés hatására besűrűsödik. A ’kedélytelenség, hidegvérűség’ és ’kedélytelen, hidegvérű’ jelentés kialakulásának az a régi felfogás az alapja, hogy az emberi temperamentumtípusok a legfontosabbnak tartott testnedvek arányaival függnek össze, így a flegmatikusok esetében a nyálka mennyisége a meghatározó; vö. →melankolikus.  ⌂  A flegmatikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →árkus stb.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.