fióka A: 1556 Fiókásom [✐] [sz.] (NádLev. 15) J: 1 1556 ’fiúcska | Söhnlein; Bübchen’ (NádLev. 15) (↑); 2 1794 ’állatok, főleg madarak kicsinye | das Junge eines Tieres, bes. eines Vogels’ # (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →fiú ’vkinek a fia’ fi változatából keletkezett -óka kicsinyítő képzővel; vö. (N.) pofóka ’kerek képű, pufók’ (→pufók) (Nyatl.).  ⚠  A →fiók megszilárdult ragos alakulataként való magyarázata téves.

☞ EtSz. fiók a.; TESz.; EWUng.→ fiúNszt fióka; -fióka