fityeg A: 1577 k. fÿtÿeͦgh (OrvK. 97); 1585 fwtyoͤgoͤ [sz.] (Cal. 749 [ɔ: 747]); 1598 fitieg (NySz.); 1716 fucsegöje [sz.] (SzT.); 1719 fŭgjegŏ [sz.] (SzT.); 1733/ fűtyegője [sz.] (SzT.); 1768 Fítyegője [sz.] (SzT.); 1864 fityėg (CzF.); 1891 fitytyög (NSz.) J: 1 1577 k. ’csüng | hinab-, herabhängen’ # (↑); 2 1598 ’lézeng, nem dolgozik | die Daumen drehen, bummeln’ (↑) Sz: fityegő 1585 ‹mn-i igenév› (↑); 1643 ’lecsüngő dísz, fülbevaló | hängender Schmuck; Ohrring’ (Radvánszky: Csal. 2: 278)
fittyen × A: 1590 fittient (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 174); 1876 kifüttyent (Nyr. 5: 221); 1891 fityenő [sz.] (NSz.) J: 1 1590 ’kelés támad vkin | die Haut wird einem geschwürig’ (↑); 2 1591 ’hirtelen elesik, hull | plötzlich heraus-, hinaus-, bzw. herab-, hinabfallen’ (NySz.)
Fiktív tőből keletkezett származékszók. | ⌂ A tő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű; azonos a →fityma, →fityula tövével, és összefügg a →biggyeszt, →pittyed szócsaládjának tövével. A végződés gyakorító, ill. mozzanatos képző. ≂ Feltehetőleg ugyanebből a tőből keletkezett a folyamatos melléknévi igenév -e képzőjével: 1211 Fiteh [szn.] (PRT. 10: 512); 1422Fythyefelde [hn.] (FNESz. Fityeház a.); vö. még a fityemonya ’buborék, hólyag’ (1560 k.: GyöngySzt. 1346.) összetételt. ⚠ A →fitogat-tal való összekapcsolása hangtani okokból nem meggyőző.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ begy, biggyeszt, fityma, fityula, pittyedNszt ↪fityeg; ↪fityegő