firnájsz A: 1732 Firniseket (MNy. 79: 125); 1751 firnájtzu [sz.] (TheolSz. 21: 292); 1769 firnáczos [sz.] (MNy. 70: 223); 1783 firnaisz (NSz.); 1791 firnájszoknak (NSz.); 1833 Firnantz (NSz.); 1855 firneisz-olajjal (NSz.) J: ’kence | Firnis’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Firnis, (baj.-osztr.) firneis: ’egy fajta mázolófesték, kence’ [< fr. vernis ’ua.’]. Valószínűleg az észak-afrikai ókori Berenike (ma Bengázi) város nevére megy vissza (vö. gör. Βερενίκη); onnan szállították a kence előállításához szükséges gyantát. ≋ Megfelelői: sp. barniz; szbhv. firnajz; stb.: ’kence, firnisz’. ⌂ A szóvégi c affrikálódással keletkezett. A magyar változatok többszörös átvételre utalnak.
☞ EtSz.; TESz. firnisz a.; EWUng.