feleség A: 1405 k. feleſeg (SchlSzj. 274.); 1416 u./¹ fèlèſėggė (BécsiK. 10); 1490 felesyged (SzalkGl. 94.); 1504 k. felessegenel (MNy. 9: 444) J: ’női házastárs | Ehefau’ #
Származékszó. | ⌂ A →fél² ’embertárs; kapcsolatban álló személyek egyike’ főnévből keletkezett névszóképzővel. Hasonló szemlélethez vö. finn puoli ’vminek a fele, fél’ (< finn puoliso ’feleség’); lat. socius ’részes, szövetséges, társult ‹mn›; (segítő)társ, bajtárs’ (< lat. (k.) socia ’feleség’); ném. (kfn.) gegate ’összetartozó’ (< ném. Gatte ’férj’, Gattin ’feleség’); stb. ∼ Más, korábbi megnevezés: feles (→fél²).
☞ MNy. 22: 173; EtSz.; TESz.; EWUng.→ fél²UN UEW. № 722Nszt ↪feleség