felel A: 1372 u./ felele, fellele (JókK. 9, 18); 1416 u./¹ felèlè, fèlèl (BécsiK. 65, 187) J: 1 1372 u./ ’válaszol | antworten’ # (↑); 2 1524 ’felelősséget vállal; kezeskedik | sich für etw verantworten; für etw haften’ # (MNy. 25: 69); 3 1566 ’felelősségre vonáskor számot ad | etw verantworten’ (Heltai: Fab. 86); 4 1597 ’peres eljárásban részt vesz | an einem Prozeßverfahren teilnehmen’ (RMNy. 2/2: 16); 5 1650 ’viszonoz | erwidern’ (NSz.); 6 1888/ ’〈tanuló〉 szóbeli feladatot elmond | Aufgabe hersagen, antworten 〈Schüler〉’ # (NSz.) Sz: felelet 1372 u./ felelet (JókK. 10) | felelés 1372 u./ feleleſet ’válasz; elszámolás, számadás | Antwort; Rechenschaft’ (JókK. 16) | feleltet 1581 megfeleltessék (OklSz.) | felelős 1834 felelős (Jelenkor 1834. máj. 24.: 336) | felelőtlen 1838 felelőtlenségével [sz.] (NTársalkodó 1838. jan. 23.: 28)

Származékszó. |  ⌂  A →fél² ’embertárs; kapcsolatban álló személyek egyike’ főnévből keletkezett -l igeképzővel. A képző hasonló funkciójához vö. dajkál (→dajka), szolgál (→szolga) stb. Az eredeti jelentése ’beszédpartnerként viselkedik’ lehetett; az 1. jelentés ebből fejlődött ki.  ⌘  A felelős és a felelőtlen nyelvújítási származékszó.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (Kaj) felelovati ’biztosít’; rom.  (N.) felelui ’felel, válaszol’.

☞ MNy. 11: 453; EtSz.; TESz.; EWUng.→ fél²Nszt ↪felel; ↪felelés; ↪felelet; ↪felelős; ↪felelőtlen; ↪feleltet