faré × [7/1] A: 1791 farevek (NSz.); 1899 farét (Nyr. 28: 374) J: ‹fn› 1791 ’a fa korhadtabb, mállottabb része | mulmiger, morscher Teil des Baumes’ (↑) | ‹mn› 1913 ’száraz, fás; íztelen | trocken, holzartig, schwer zu verschlucken; unschmackhaft’ (Nyr. 42: 298)
Összetett szó. | ⌂ A →fa + ré- ~ rev- (→reves) jelöletlen, birtokos jelzős alárendelő összetétele. A melléknévi jelentés feltehetőleg állítmányi, majd jelzői használatban keletkezett, egy-egy ehetetlen étel és a korhadt, málló fa közt feltételezett ízbeli hasonlóság alapján. A jelentésváltozást a fás ’megkeményedett rostú ‹zöldség, gyümölcs›’ (→fa) is elősegíthette. ⊚ Tiszántúli nyelvjárási szó.