farizeus A: 1495 e. fariſeoſokhoʒ (GuaryK. 26); 1536 Fariſeuſok (Pesti: NTest. 124b); 1559 Phereʒeoſ (Székely I.: Krón. 6a); 1610 Fariséust [?] (Pázmány: ÖM. 2: 782); 1754 Farizéusok (NSz.); 1853 Farízeus (NSz.) J: 1 1495 e. ’a törvényeket vakon tisztelő vallási-politikai párt (szekta) tagja az ókori Júdeában | Pharisäer 〈in altjüdischen Gemeinschaften〉’ (); 2 [jelzői értékben is] 1668 ’álszent, képmutató | Heuchler’ (NySz.) Sz: farizeuskodik 1832 farizeuskodni [sz.] (TudGyűjt. 16/5: 89)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat., (e.) Pharisaei [többes szám] ’farizeusok’, Pharisaeus ’a farizeusokra vonatkozó, rájuk jellemző’, (h.) ’farizeus; képmutató ‹fn›’ [< gör. Φαρισαῖοι [többes szám], Φαρισαῖος ’egy júdeai vallási-politikai párt tagja’]. Forrása az arámi p ͤ rīšaiyā [többes szám] ’a kiválasztottak, az elkülönültek’.  ≋  Megfelelői: ném. Pharisäer; fr. pharisien; stb.: ’farizeus; képmutató ember’. Az Újszövetség révén terjedt el.  ⌂  A korábbi változatok hangzóközi zs-s ejtéséhez vö. →bazsalikom, →eklézsia stb.; a z-s alakhoz vö. →ambrózia, →bazilika stb. A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb.  ∼  Korábbi, elavult megnevezés: levált ’farizeus’, tkp. ’az elkülönült’  (1416 u./²: MünchK. 62vb); ehhez vö. az arámi forrást (↑).

EtSz.; MNyTK. 82: 34; TESz.; EWUng.