famulus A: 1820 famulusok (NSz.) J: 1 1820 ’szolga; a tanárnak segédkező diák | Diener; Dienstschüler’ (↑); 2 1857 ’asszisztens; állandó segítő | Assistent; ständiger Helfer’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. famulus ’szolga ‹egy istené v. emberé›’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. θεμείλια ’alap(ozás)’; ’alap’ > ’ház’ > ’a házhoz tartozó szolga; háznép’ lehetett a jelentésváltozás]. ≋ Megfelelői: ném. Famulus; ol. famulo; stb.: ’(tanár)segéd; kisegítő’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. Feltehetőleg a diáknyelvből terjedt el. Ma már csak a némileg tréfás 2. jelentésében ismert.
☞ TESz.; EWUng.→ família