fals A: 1878 fals (NSz.); nyj. Fálcs, fars-leves (ÚMTsz.) J: ’hamis; nem igazi | falsch; unecht’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. falsch, (szász E.) fǭltš, (h. baj.-osztr.) fǫł͕tš ’helytelen; téves; hamis’ [< fr.  (ófr.) fals ’ua.’ < lat. falsus ’ua.’].  ≋  Megfelelői: szbhv. falš; le. falsz; stb.: ’ua.’.  ⌂  A szó belseji r-hez vö. →alsó, →felső.

EtSz.; TESz.; EWUng.Nsztfals