falc × A: 1556 patko fancz (OklSz. patkó-fánc a.); 1741 Fáncz (SzT.); 1795 falczozva [sz.] (NSz.); 1833 fartzpad (NSz.) J: 1 1556 ’horonyvágó kalapács | Falzhammer’ (OklSz. patkó-fánc a.) (↑); 2 1795 ’rovátka, horony | Hohlfalz’ (NSz.) (↑); 3 1806 ’hántolókés, kaparókés | Schabmesser’ (MNy. 65: 235); 4 1810 ’horonygyalu | Falzhobel 〈Zimmermannsgerät〉’ (MNy. 65: 235); 5 1816 ’a kasza nyakának erősítésére használatos vaskampó | Befestigungshaken am Sensenbaum’ (Gyarmathi: Voc. 98 [ɔ: 106])
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) valz ’horony, rovátka, bemélyedés’, (E.) fǭlts ’horony; horonyvéső; faragókés’, – ném. Falz ’hajtásvonal ‹könyvkötészetben›; horony; behajtás, horony ‹fa-, ill. fémilleszték›’ [< ném. falzen ’hornyot, vájatot készít; összehajt, korcol ‹fát, fémet, papírt›’]. Vö. még ném. Falzhobel ’horonygyalu’, Falzmeißel ’horonyvéső’. ≋ Megfelelői: szbhv. falc; cseh (N.) falc; stb.: ’horony, vájat’. ⌂ A 2. jelentésben különféle mesterségek szava. Az 5. jelentés keletkezésmódja tisztázatlan. ∼ A falcol ’hornyol, hajtogat ‹ívpapírt›, farag ‹bőrt›’ (1821: NSz.) szakszó vagy a falc igei származéka, vagy a ném. falzen (↑) ige átvétele.