fakír A: 1804/ fakir (NSz.); 1810 Fakírból (NSz.) J: 1 1804/ ’hindu aszkéta | Fakir’ (↑); 2 1960 ’érzéketlen, szerény, igénytelen ember | gefühlloser, anspruchsloser Mensch’ (ÉrtSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Fakir; ang. fakír; fr. fakir; stb.: ’aszkéta, fakír’. Forrása az arab faḳīr ’muszlim kolduló szerzetes’, tkp. ’szegény’. Az európai nyelvekben az ’indiai aszkéta’ jelentést kapta. Az angolból és a franciából terjedt el. ⇒⌂ A magyarba főleg német, esetleg még francia közvetítéssel került át.
☞ TESz.; EWUng.