fakszni A: 1871 faxlik (NSz.); 1907 faxni (NSz.); 1932 fakszni (PHNyr. 128) J: ’hóbort, szeszély | Faxen’ Sz: fakszniz(ik) 1937 fakszniz (Sauvageot: MFrSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Faxe, Faxen [többes szám] ’bolondság, butaság; grimaszok; kertelés, köntörfalazás’ [< ném. (N.) fickfacken ’ide-oda futkos, mozog; kifogásokat keres’ vagy (kor. úfn.) fatzen ’gúnyol(ódik), csúfolódik, bolondnak tart’]. ⌂ A ni ~ li végződéshez vö. →cakni, →cetli stb. ⊚ A szó leginkább a bizalmas nyelvhasználatban él.
☞ TESz.; EWUng.