fahéj A: 1395 k. fa hay, fa hew (BesztSzj. 922., 348.); 1405 k. fa heÿ (SchlSzj. 1614.); 1522 fahy (OklSz.) J: 1 1395 k. ’az élő fa burka, a faháncs és a kéreg együtt | Baumrinde’ (↑); 2 1395 k. ’némely dél-ázsiai fa barnás színű kérge mint egy fajta fűszer | Zimt’ # (↑) Sz: fahéjas 1794 fa-héjas (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →fa + →héj összetételi tagokból keletkezett, jelöletlen, birtokosi alárendeléssel. A 2. jelentés az 1.-ből jelentésszűküléssel fejlődött: ’bármely fa héja’ > ’egy bizonyos fának fűszerként használt héja’. A fűszerfélét jelentő fahéj neve más nyelvben is alakult ’fakéreg’ jelentésű szóból; vö. cseh skořice; szlk. škorica; or. кopúцa: ’fahéj mint fűszer’ (tkp. ’kis fakéreg’).
☞ EtSz. cinamon a.; TESz.; EWUng.