fagott A: 1799 fagót (Márton J.: MNSz.–NMSz. Fagott a.); 1803 fagota (EtSz. fagót a.); 1805 Fagott-Concertet (NSz.); 1835 Fagot (Kunoss: Gyal.) J: ’egy fajta mély hangú, fafúvós hangszer | Fagott’

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Fagott; ang. fagotto; fr. fagot; ol. fagotto, (N.) fagott; stb.: ’fagott’. Az olaszból terjedt el [jelentéselkülönüléssel keletkezett az ol. fagotto ’köteg, nyaláb’ szóból].  ⇒⌂  A magyarba olasz és német közvetítéssel került át.

EtSz.; TESz.; EWUng.Nsztfagott