éjfél A: 1372 u./ efelÿglen (JókK. 30); 1476 e. effelÿ [sz.] (SzabV. 10); 1490 eh feelkor (NagyvGl. 57.); 1590 Eey fel (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 223) J: ’éjjeli 12 óra, ill. az e körüli időszak, az éjszaka közepe | Mitternacht’ # Sz: éjféli 1476 e. (↑)

Összetett szó. |  ⌂  Az éj (→éjjel) + →fél² ’vminek a fele’ jelöletlen birtokos jelzős alárendelő összetétele.  ∼  Egyéb megnevezése a (N.) féléccaka ’éjfél’  (Nyatl.). Ehhez hasonló szemlélethez vö. finn puoliyö; le. północ; or. полночь; stb.: ’ua.’, tkp. ’fél éj’. Vö. még lat. media nox; ang. midnight; fr. minuit; stb.: ’éjfél’, tkp. ’az éjszaka közepe, fele’. – Birtokviszonyra utaló alakokban is előfordult: éjfele ’éjfél’  (1517: DomK. 55v); éjfelin ’ua.’  (1522: KeszthK. 265); ezek az éj + a →fél² E/3. személyű -e, ill. -i birtokos személyjeles alakjának összetételeként jöttek létre.

☞ MNy. 34: 15, 50: 39; TESz.; EWUng.→ éjjel, fél²Nszt ↪éjfél; ↪éjféli