exkuzál A: 1548 excusalya (EWUng.); 1604/ excusálták (MNy. 69: 498); 1750 exkusaltalak (SzT.); 1871 Excuzálják (NSz.); 1890 exkuzálni [sz.] (NSz.) J: 1 1548 ’menteget | entschuldigen’ (↑); 2 1764 ’igazol, indokol | rechtfertigen’ (SzT.); 3 1789/ ’megbocsát | vergeben’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat., (tud.) excusare ’menteget; igazol; megbocsát’, (h.) ’ua.; vádat elhárít’ [vö. lat. causa ’ok; indíték; jogvita, ügy’; stb.]. ≋ Megfelelői: ang. excuse; fr. excuser; stb.: ’menteget; megbocsát’. ⌂ A korai változatok hangzóközi zs-vel való ejtéséhez vö. →bazsalikom, →eklézsia stb; a z-s alakhoz vö. →ambrózia, →bazilika stb.