eszköz A: 1395 k. ham eʒ keʒ (BesztSzj. 774.); 1405 k. ham eʒkuʒ (SchlSzj. 1336.); 1479 zeker ezkewz (NyírkGl.); 1592 oͤszkeszi (NySz.) J: 1 1395 k. ’olyan tárgy, amely bizonyos tevékenység elvégzését lehetővé teszi, meggyorsítja | Werkzeug, Gerät’ # (↑); 2 1627 ’az a mód, módszer, amellyel vki célhoz akar érni | Mittel’ # (NySz.) Sz: eszközöl 1774 Eszközlő [sz.] ’csinál, tesz | machen’ (HOklSzj. 33); 1791 [sz.] ’végrehajt, kivitelez | ausführen, tun’ (MNy. 9: 89)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A 2. jelentés metafora. ≁ Az 1380 k. eſcŭs (KönSzj. 28.) az eszes (→ész) adata.