ernyed A: 1803 Ernyed (Nszt.) J: 1 1803 ’〈ruha〉 mállik, foszlik | verschleißen’ (↑); 2 [főleg el~] 1816 ’lankad, fárad | erschlaffen’ # (Gyarmathi: Voc. 97 [ɔ: 105]); 3 1880 ’(fel)enged 〈hideg időjárás〉; olvad 〈jég〉 | nachlassen 〈Kälte〉; schmelzen 〈Eis〉’ (Nyr. 9: 525) Sz: ernyedt 1819 ernyedtekké (Nszt.)

ernyeszt A: 1831 ernyesztö́ [sz.] (Nszt.) J: [főleg el~] ’elgyengít, fásulttá tesz | schlaff machen, ermatten’

Bizonytalan eredetű, esetleg török jövevényszó magyar képzéssel. |  ≡  Vö. ótörök ärǖ-; jak. ir-: ’felenged, megolvad’ [török eredetű].  ≋  Vö. még ujg. ärin-; oszm.  (N.) erin-; stb.: ’restnek, hanyagnak lenni’.  ⌂  A magyarba átkerült alak az *erin- lehetett; a szó belseji n > ny hangváltozáshoz vö. →csúnya, →szúnyog stb. – A végződések -d kezdő-gyakorító, -szt műveltető képző; vö. éled : éleszt (→él¹), ered : ereszt (→ereget) stb. A származtatás legfőbb nehezsége a magyar igék meglehetősen kései felbukkanása, a 3. jelentés mégis e mellett szól.

☞ Melich-Eml. 298; TESz.; StUASuppl. 1: 80; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.Nszt ↪ernyed; ↪ernyedt; ↪ernyeszt