erkölcs A: 1372 u./ erkewlcʒewkben (JókK. 101); 1405 k. ercelch (SchlSzj. 1953.); 1456 k. oerqwchwtekh (SermDom. 2: 276); 1470 elkulcʒwth (SermDom. 2: 665) J: 1 1372 u./ ’a társadalom szempontjából helyesnek tartott emberi magatartást meghatározó normák összessége | Moral, Sitte’ # (↑); 2 1527 ’erény | Tugend’ # (ÉrdyK. 573); 3 1559 ’rossz szokás, rossz természet, makrancosság | Eigensinn’ (Székely I.: Krón. 58b); 4 1630–1648 ’szokás, természet, magaviselet | Gewohnheit’ (OklSz.) Sz: erkölcsös 1405 k. ercelches (SchlSzj. 1954.) | erkölcstelen 1510 erkevchetlenſeget [sz.] (MargL. 60)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az elkölcs változat kezdőszótagjának l-je az eredeti r elhasonulásával keletkezett. Az 1. jelentés lehetett az eredeti, a további jelentések ebből keletkeztek hasonlóságon alapuló névátvitellel.

☞ TESz.; EWUng.Nszt ↪erkölcs; ↪erkölcsös; ↪erkölcstelen