eretnek A: 1357 Eretnuk [szn.] (OklSz.); 1456 k. eretnek, erekhnekſegek [sz.] (SermDom. 2: 430, 629); 1495 e. eretno̗kſeg [sz.] (GuaryK. 29) J: ‹fn› 1357 ? ’vmely vallás hivatalos hittételeitől eltérő elveket valló személy | Ketzer’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1357 ? ’az eretnekek közé tartozó, velük kapcsolatos | ketzerisch’ (↑), 1590 ’ua.’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 122) Sz: eretnekség 1456 k. (↑)

Olasz, esetleg francia jövevényszó. |  ≡  Ol. eretico, (bre.), (mil.), (rom.) eretic; fr. hérétique: ’eretnek’ [lat. haereticus ’ua.’ < gör. αἱϱετικός ’választható, választandó; eretnek ‹egyházi szerzők műveiben›’].  ≋  Megfelelői: ném. Häretiker; ang. heretic; stb.: ’eretnek’.  ⌂  A magyar szó végződése a -nek képzős szavak analógiás hatását mutatja; vö. fegyvernek (→fegyvernök).  ∼  A (N.) heretikus ’ua.’  (1638: Pázmány: ÖM. 6: 377) közvetlen átvétel a latinból (↑).  ⚠  Déli szláv származtatása hangtani okokból téves.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R. Kaj) eretnik, heretnik, jeretnik ’ua.’.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 631; TESz.; Farkas: GLEl. heretikus a.; EWUng.Nszt ↪eretnek; ↪eretnekség