encián A: 1520 k. Encia (MNy. 11: 133); 1578 Encian [es. nem m.] (NévtD. 44: 27); 1604 Encian fuͤ (Szenczi Molnár: Dict. Gentiana a.); 1708 Entzián(Pápai Páriz: Dict. Gentiāna a.) J: ’főleg magas hegyvidéken tenyésző, kék virágú növény, tárnics | Enzian’

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kor. úfn.) encia, encian, – ném. Enzian: ’tárnics’ [< lat. gentiana ’egy fajta gyógynövény’].  ≋  Megfelelői: szbhv. encijan; cseh encián; stb.: ’encián’.

EtSz.; TESz.; EWUng.Nsztencián