eminencia A: 1662–1664 eminentiával (MNy. 73: 172); 1791 eminentziájának (NSz.) J: 1 1662–1664 ’kitűnőség; méltóság | Hervorragen; Höhe’ (↑); 2 [E/2., 3. személyű személyjellel] 1794 ’〈bíborosok megszólításaként〉 | 〈als Titel und Anrede der Kardinäle〉’ (MNy. 79: 125); 3 1788 ’kitűnő iskolai osztályzat | Note »ausgezeichnet« in der Schule’ (Nszt.)
eminens A: 1736 eminens (SzT.) J: ‹mn› 1 1736 ’kiemelkedő | hervorragend’ (↑); 2 1792 ’kitűnő | ausgezeichnet’ (NSz.) | ‹fn› 1792/ ’kitűnő tanuló | Vorzugsschüler’ (NSz.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. eminentia ’kiemelkedés; kiválóság, kiváló személy’ (k.), (e.) eminentia (vostra) ’‹uralkodók, ill. bíborosok megtisztelő titulusaként›’ | lat. eminens ’kiemelkedő; kiváló’ [< lat. eminere ’kiemelkedik; kimagaslik, kitűnik’]. ≋ Megfelelői: ném. Eminenz, eminent; fr. éminence, éminent; stb.: ’eminencia ‹bíborosok titulusaként is›’, ’eminens’. Az eminencia egy 1630-ban kelt pápai rendelet következtében egyházi tisztségviselők hivatalos megszólítása lett. ⌂ Az eminens szóvégi s-éhez vö. →ágens, →evidens stb.