eltökít × A: 1574 el tekitéc (NySz.); 1616 toͤketti el (NySz.); 1641 el-toͤkitoͤ [sz.] (NySz.) J: 1 1574 ’rongál; tönkretesz | beschädigen; zugrunde richten’ (↑); 2 1723 ’ellop; elrak | stehlen; verkramen’ (SzT.); 3 1875 ’eltesz, elhány úgy, hogy nem lehet megtalálni | etw so verlegen, daß es nicht zu finden ist’ (Nyr. 4: 277)
Összetett szó. | ⌂ Az →el igekötő + tökít ’tönkretesz; elpusztít’ (→tökél) összetétele. ∼ Idetartozik: (R.) tökkent ’elrejt, eldug’ (1808: Sándor I.: Toldalék); (N.) eltökint ’olyan helyre tesz, ahol nem lehet megtalálni’ (MTsz.).