elkövet A: 1583 el koͤueteseuel [sz.] (NySz.); 1611 Elkoͤvetem (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 [főleg mindent ~] 1583 ’teljesít vmit; minden tőle telhetőt megtesz | vollbringen; (alles) unternehmen’ # (); 2 1666/ ’követ vkit, vmit | folgen’ (SzT.); 3 1669/ ’〈elítélhető cselekedetet〉 végrehajt | verüben’ # (SzT. elkövetett a.)

Összetett szó. |  ⌂  Az →el igekötő + →követ ’tesz, csinál’ összetétele. Az igekötőnek eredetileg perfektiváló funkciója volt, majd hozzájárulhatott a 3., negatív tartalmú jelentés kialakulásához; hasonlóhoz vö. elfajul (→faj), →eltökít stb.

TESz.; EWUng. el, követNsztelkövet