egyed A: 1790 Egyedes [sz.] (NSz.) J: ‹fn› 1 1790 ’önállóan létező, egyes dolog, egy példány; vmely fajtát alkotó dolgok, élőlények közül egy | Einzelstück; Einzelpflanze, -tier’ (↑); 2 1839 ’egyén | Einzelmensch’ (Nszt.) | ‹mn› 1808 ’egyedüli, egyetlen | einzig’ (Sándor I.: Toldalék)
Tudatos szóalkotás, elvonás eredménye. | ⌂ Alapja az →egyedül ’magányosan, társtalanul; egymagában’ határozószó. Melléknévi jelentésében a szó ma csak néhány összetétel előtagjában maradt meg. ⌘ Nyelvújítási szóalkotás.
☞ Tolnai: Nyelvújítás 213; TESz.; EWUng.→ egyedülNszt ↪egyed