ebes × A: 1236 ? Ebus [sz.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 19); (†1067 k.) 1267 ? Ebes [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 25); 1405 k. ebes (SchlSzj. 749.) J: ‹mn› 1405 k. ’mocsaras | sumpfig’ (↑) | ‹fn› 1904 ’zsombékos rétség | sumpfige Wiese’ (Nyr. 33: 585)
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Feltehetőleg az eb (→ebfa) melléknévképzős származéka. A megnevezés alapja az lehet, hogy ez a fafajta mocsaras talajon nő. A régi nyelvben leginkább helynevekben élt. Főnévi jelentése metonímia.
☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ ebfa