dúskál A: 1650 k. duskálást [sz.] (MNy. 42: 77); 1799 duſzkálni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Wühlen a.); 1804 dúskállásig [sz.] (NSz.); nyj. tuszkál (MTsz.) J: 1 1650 k. ’mulatozik | zechen’ (↑); 2 1700 ’vminek bővében van | schwelgen’ # (NSz.); 3 1784 ’iddogál | gemächlich trinken’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 19); 4 1799 ’turkál; finnyáskodik | wühlen; wählerisch tun’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A →duska ’érkező üdvözlésére ürített pohár’ szóból keletkezett -l igeképzővel. Később a szót téves tagolás következtében a →dús szó -kál igeképzős származékaként értelmezték. A 2. jelentés a →dús hatására jöhetett létre.
☞ Horger: MSzav. 42; EtSz.; TESz.; NéprNytud. 24–5: 129; EWUng.→ duskaNszt ↪dúskál