dörög [1] A: 1257/ Derges [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 475); 1489 Devrgev [sz.] [szn.] (OklSz.); 1513 meńdo̗rgo̗nel (NagyszK. 68); 1519 derghees [sz.] (JordK. 432); 1533 Mendoͤroͤk (Murm. 225.); 1538 dewregnij [sz.] (Pesti: Nomenclatura Q4); 1786 dürögve [sz.] (NSz.); nyj. dërëg (MTsz.) J: 1 1257/ ’zúg, háborog | tosen’ (↑); 2 1489 ? ’erős hangon kiált, kiabál | (aus vollem Halse) schreien’ (↑), 1536 ’ua.’ (Pesti: Fab. 10b); 3 1513 ’mennydörög | es donnert’ # (↑); 4 1585 ’zörget; dörömböl | klopfen; poltern’ (Cal. 269); 5 1604 ’dörmög | brummen’ (Szenczi Molnár: Dict. Múrmuro a.); 6 1784 ’dübörög | dröhnen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 17); 7 1793 ’〈löveg〉 elsütéskor erős hangot ad | donnern 〈von Geschützen〉’ # (Nszt.) Sz: dörgölődik 1533 ’morgolódik | murren’ (NySz.) | dörgedelem 1844 dörgedelmes [sz.] ’dörej | Donnern’ (NSz.); 1876 ’megrovás, feddés | Rüge’ (Nszt.)

dördül A: 1532 megh do̗rdo̗le (TihK. 374); 1592 doͤrduͤl (Cisio H4a) J: ’dörögni kezd; hirtelen erős, dörgő hangot ad | zu donnern anfangen; erdröhnen, ertönen’ #

dördít × A: 1565 meg doͤrditi (NySz.) J: 1 1565 ’okozza, hogy vmi dörögjön | donnern, dröhnen machen’ (↑); 2 1811 ’kiált, rákiált, felkiált | zurufen, anschreien’ (NSz.)

dörren A: 1796 dörrent (NSz.) J: ’megdördül, megzendül | erdröhnen, ertönen’ #

dörej A: 1811 dörej (Nszt.) J: ’durranás, csattanás, dübörgés | Knall, Dröhnen’ #

A szócsalád alapjai, az igék onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő a →dörmöl, →dörömböz stb. szócsaládjának tövével azonos. A végződések különféle igeképzők.

A dörej származékszó. |  ⌂  A főleg hangutánzó igék tövéhez járuló -aj ~ -ej névszóképzővel keletkezett; vö. moraj (→morog), röhej (→röhög) stb.

☞ MNy. 8: 73; EtSz.; TESz.; EWUng.→ dörmöl, döröcköl, dörömböz, durrog, dürög, görög¹, mennydörögNszt ↪dördül; ↪dörej; ↪dörgedelem; ↪dörgölődik²; ↪dörög; ↪dörren