dögönyeg † A: 1577 doͤgeniegh (KolGl.); 1582 doͤgoͤnyec (NySz.); 1604 Doͤgoͤnyeg (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1577 ’egy fajta bunkósbot, buzogány | Art Knüttel, Streitkolben’ (KolGl.) (↑); 2 1585 ’hegyes tőrt rejtő bot | Dolchstock’ (Cal. 339)
Oszmán-török jövevényszó, esetleg szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Oszm. değnek, (R.) degeneg, degenek ’bot, dorong, bunkó’; – vö. még szbhv. (R.) degènek ’botütés’. Az oszmán-törökben feltehetőleg a değ- ’elér’ származéka. ∼ Idetartozik: (R.) dögeny ~ dögöny ’bunkósbot’ (1673: NySz.), ez elvonás a dögönyeg-ből.
☞ EtSz.; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 120; EWUng.→ dögönyöz