döblöc × A: 1813 Dopletz (MagyFűvészk. 2: 367); 1841 döbletz mag (SzT.); 1870 döblöcz (Nszt.); nyj. deblák, dëblëc, döble-tök (MTsz.); dublëc (Nyatl. sütőtök a.); dublic (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1813 ’sütőtök | Backkürbis’ (↑) | ‹mn› 1843 ’tömzsi, köpcös | gedrungen, untersetzt’ (MTsz.)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. dovleac, (N.) dovléte, dovléți [többes szám], dubleți [többes szám]: ’tök’ [< oszm. devlek, düvelek ’zöld dinnye’]. ⌂ A rom. v > m. b hangváltozás a magyarban egy eredeti szó belseji β-nek az ejtésére mutat.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.Nszt ↪döblöc