dézsa A: 1558 Dese [lat. végződéssel] (EWUng.); 1566 dézsát [✐] (NySz.); 1575 déſɔa (Heltai: Krón. 8a); 1630 Gyesa (MNy. 79: 512); 1716 Disa (MNy. 75: 378); nyj. dëzsa (MTsz.) J: 1 1558 ’nagyobb méretű, tető nélküli, kétfülű faedény 〈korábban mértékegységként is〉 | Bottich, Schaff 〈früher auch als Maßeinheit〉’ (↑); 2 1575 ’fejőedény | Melkeimer’ (↑); 3 1773 ’(túrós)bödön | Fäßchen 〈für Käse, Butter〉’ (Nszt.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Szln. deža ’fejősajtár; zsíros-, vajasbödön; dagasztóteknő; stb.’; szlk. dieža ’dagasztóteknő; dézsa, sajtár’; or. (N.) дежá ’dagasztóteknő’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind dḗgdhi ’beken, betapaszt’; örm. dizanim ’felgyülemlik, (össze)gyűlik’; stb.].
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 153; TESz.; EWUng.