durmol A: 1870 durmoló [sz.] (Nszt.) J: 1 1870 ’dorombol 〈macska〉 | spinnen 〈Katze〉’ (↑); 2 1872/ ’duruzsol | surren’ (NSz.); 3 1900 ’alszik; szundikál | schlafen; schlummern’ (MNy. 27: 238)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →durrog szócsaládjának és a →duruzsol-nak a tövével azonos. A végződés gyakorító képző. A legismertebb 3. jelentés metonímiával keletkezett, elterjedését a ném. durmen, dürmen, dormen ’alszik’ argóbeli szó is segíthette.
☞ TESz.; EWUng.→ dorombol, dörmöl, durrog, duruzsolNszt ↪durmol