dervis A: 1549 Derwy Zbek [szn.] (LevT. 1: 11); 1559 derwÿs (RMNy. 2/2: 180) J: ’muszlim kolduló szerzetes | Derwisch’

Oszmán-török eredetű. |  ≡  Oszm. derviș ’muszlim kolduló szerzetes’ [< újperzsa darweš, därviš ’szegény; dervis’]. Európa-szerte elterjedt vándorszóvá vált; vö. szbhv. derviš; le. derwisz; fr. derviche; stb.: ’muszlim kolduló szerzetes’.  ⊚  Csak történettudományi és történeti tárgyú művekben használatos.

EtSz.; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 123; EWUng.Nsztdervis