delírium A: 1836 delirium (NSz.); 1884 delírium (NSz.) J: 1 1836 ’önkívületi, lázas állapot | Delirium’ (↑); 2 1854 ’elmebaj | Irrsinn’ (Heckenast: IdSzT.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. delirium ’őrültség, téboly’, (tud.) ’tudatzavar’ [< lat. delirus ’zavarodott, tébolyult’ < lat. delirare ’a barázdából kitér; az egyenes vonaltól eltér; félrebeszél, eszelősködik’]. ≋ Megfelelői: ném. Delirium; ang. delirium; fr. délire; stb.: ’önkívület, elmezavar, őrültség’. ⊚ Leginkább orvosi szakszóként él.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.Nszt ↪delírium