de¹ A: 12. sz. vége/ ge (HB.); 13. sz. közepe/ de (ÓMS.); 1416 u./¹ (BécsiK. 21); 1518 k. Deh (PeerK. 80); 1527 the (ÉrdyK. 220) J: ’azonban, viszont, ám | aber; doch’ #

Valószínűleg szófajváltás eredménye. |  ⌂  A →de² szóból keletkezhetett. Egymást követő, ellentétet kifejező mondatokban jöhetett létre úgy, hogy az ellentétes jelentéstartalom ráértéssel a kötőszóra vonódott át.

EtSz.; Klemm: TMondt. 437; TESz. de a.; EWUng. de², nem-Nsztde