dalmát A: 1405 k. dalamath (SchlSzj. 547.); 1559 Dalmata (Székely I.: Krón. 133a); 1799 Dálmátákat (NSz.); 1803 dalmat (EtSz.); 1808 Dalmát (Nszt.); 1893 delmaták (PallasLex.) J: ‹fn› 1405 k. ’dalmáciai ember | Dalmatiner’ (↑) | ‹mn› 1804 ’Dalmáciával, ill. lakosaival kapcsolatos | dalmatisch’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. Dalmatae [többes szám], Delmatae [többes szám], (vulg.), (h.) Dalmata: ’az ókori Dalmácia illír lakója’ [< gör. Δαλμάται [többes szám] ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Dalmatiner; fr. Dalmate; ol. dalmata; stb.: ’dalmát ‹ember›’. ⌂ A dalmata változat látszik eredetibbnek. A dalamát változat főképp csak hapaxlegomenonként adatolt. – A dalmát alakhoz vö. →dán stb. ∼ Idetartozik: dalmatika ’dalmatika ‹liturgikus ruha, öltözék›’ (1571: SzT.), amely a lat. (k.) dalmatica ’ua.’ szóból ered.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.