dajka A: 1359 ? Deyka [szn.] (OklSz.); 1380 k. daica (KönSzj. 4.) J: 1 1359 ? ’csecsemő szoptatására, gondozására fogadott (fiatal) nő | Amme’ # (OklSz.) (↑), 1380 k. ’ua.’ (KönSzj. 4.) (↑); 2 1846 ’〈az anya v. nagyanya megszólításaként〉 | 〈als Anrede der Mutter od. Großmutter〉’ (Nszt.); 3 1879 ’női gyermekgondozó bölcsődében, óvodában | Kinderpflegerin in Kinderkrippen, Kindergärten’ (Nszt.) Sz: dajkál 1519 k. day̋calcodnek [sz.] (DebrK. 559)
Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. | ≡ Blg. дойка ’(szoptatós) dajka’; szbhv. dojka ’női mell; tőgy’, (Kaj) ’(szoptatós) dajka’; cseh (R.) dojka ’ua.’; szlk. dojka ’ua.; fejőstehén’; stb. [< szláv *doj- ’szoptat’]. ⌂ A 2. és 3. jelentés magyar fejlemény; vö. →dada.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 146; TESz.; EWUng.→ tejNszt dajka; dajkál