csörge × A: 1611 czoͤrge (Szenczi Molnár: Dict.); 1808 Tsörgö́ (NSz.); 1839 cserge (EtSz.) J: 1 1611 ’töpörtyű | Speckgriebe’ (Szenczi Molnár: Dict.) (↑); 2 1861 ’forgácsfánk 〈egy fajta sütemény〉 | Hobelspan 〈Art Gebäck〉’ (NSz.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ A →csörög -e képzős folyamatos melléknévi igenevének főnevesülése; vö. →fürge, →penge stb. A megnevezés alapja a megpirított és összetöpörödött szalonnadarabkák csörgő hangja lehetett. A 2. jelentés a →csöröge hatására keletkezhetett. ∼ Idetartozik: (R.) csörge (Cerge: [hn.] (1561: FNESz. Csörög a.)); ’csermely’ (1841: MTsz. 2. csörge a.); ez ugyancsak ebből a tőből, a patak csörgedezésének hangképzete alapján keletkezett.