csíra A: 1400 ? Chira [szn.] (OklSz.); 1577 k. kÿ chÿraʒnak [sz.] (OrvK. 79); 1590 cziraia (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 30); 1795 k. tzirka [sz.] (NSz.); 1797 tsírázot [sz.] (ItK. 86: 207); nyj. cëra (ÚMTsz.) J: 1 1577 k. ’magból, gumóból kisarjadt fiatal hajtás | Keim(ling)’ # (↑); 2 1700 ’gyökér; kezdet | Wurzel; Anfang’ (NSz.) Sz: csírázik 1577 k. (↑)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; ugor kori tő, valószínűleg magyar képzéssel. |  ≡  A szótőhöz vö. vog.  (AK.) śərk, (FL.) śirka: ’csíra’ [ugor *ćᴕ̈rɜ vagy *ćᴕ̈rkɜ: ’ua.’].  ⌂  A magyarázatot nehezíti, hogy a magyar szó eredeti palatális magánhangzórendszere nem helytálló. Nem dönthető el, vajon a szóvégi a egy névszóképző vagy egy birtokos személyjel. – A (R.) csirág ’spárga’  (1763: NSz.) a csíra többes számú csírák alakjának félreértésével keletkezett.

☞ FUF. 11: 194; MSzFE.; TESz. csirág a. is; EWUng.UN UEW. № 1739Nszt ↪csíra; ↪csírázik