cséza ∆ A: 1697 Cezahoz (MNy. 79: 510); 1698 Csezához (MNy. 79: 510); 1700 sézát (Nyr. 88: 209); 1701 Cséza (MNy. 79: 510); 1708 Tzéſa (Pápai Páriz: Dict. 277); 1736 sesza (Nyr. 42: 266); 1838 Czézsa (Tsz.); nyj. csësa (MTsz.) J: ’könnyű, rugós lovas kocsi, homokfutó | Kalesche’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Chaise, (R.) schesa: ’fotel; könnyű kocsi, jármű, homokfutó’ [< fr. chaise ’(karos)szék; hordszék; utazó-, postakocsi’]. ⌂ A szó eleji s > cs affrikálódáshoz vö. →csipke¹, →csűr stb. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. čeze [többes szám] ’homokfutó’.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ sezlon