csánk × A: 1787 tsánkig (MNy. 65: 231); nyj. csánggyát [g-j] (Nyr. 30: 396) J: 1 1787 ’ló, marha, birka, disznó hátsó lábának ízülete, állati bokacsont | Ferse, Sprunggelenk des Viehes’ (MNy. 65: 231) (↑); 2 1794 ’ember lába 〈gúnyos, tréfás megnevezésként〉 | Bein(e) des Menschen 〈pejor.〉’ (Nszt.)
Valószínűleg cigány jövevényszó. | ≡ Cig. (h.) csang ’térd’, (ném.) (le.) (cseh) čank ’ua.; láb’, (E.) (szb.) čang, tšaŋ ’ua.’ [< óind jáṅghā ’lábszár, boka’]. Bizonyosan a cigányok lókereskedői tevékenysége folytán vált elterjedtté. ≂ Tisztázatlan idetartozású: (N.) csaniga ’bokaízület, csánk ‹lóé›’ (1828: TudGyűjt. 10: 68). ≁ Nem tartozik ide: Chankolo [szn.] (1449: MNy. 13: 252), ez talán a →cammog, →cankózik szavakkal függ össze.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.Nszt csánk